December. Nagyon hideg odakinn, ittben kellemes meleg. Immár 15 napja vagyok az új gazdiknál. Óvatosan nyúlnak felém, bár sokkal többször nyüszmörgök, mint kellene, mert állandóan zaklatnak. Viszont kapok enni, s amit jobban szeretek, érdekes módon abból többet kapok. A víznek is olyan fincsi íze van. Azt hiszem híztam is kicsit, de hát malac vagyok. :)

Mostanában olyan nagy a nyüzsgés. Mindig beszélnek, nyüstölik egymást. Aztán amikor besötétedik.... Átvisznek megszokott kis szobámból egy nagyobba. Ott egy hatalmas fa, ami alá letesznek. Heheeee most aztán kicselezem anyagazdit nem kap el :) De annyi érdekes izé van, csillognak, színek táncolnak, és gazdiék énekelnek. Apagazdi megint azt a fekete izét fogja rám, amivel állandóan villog rám.

Elfáradtam, de jól érzem magam. Már nem rémülök halálra, ha közelednek hozzám, szinte várom, hogy jöjjenek, s hangos visítással üdvözlöm a családom. Mostmár van családom, megismerem a szagukat, a hangjukat.